Tenzi és Zolika

 

Mosolyognom kell.. Tény, hogy a mai napig úgy megyek el majdnem minden fotózásra, hogy fogalmam nincs mit fogok kezdeni majd ott, hogyan fog elindulni, mi fog megszületni. Igen, egészen kétségbeejtően hangozhat (nekem itt bent annak hangzik), de valahogy mindig alakul. Vasárnap délután nem segített ezen az érzésen az sem, hogy egy esküvőből hazatérve hajnalban feküdtem le, és három órás alvásom során háromszor hívtak telefonon, és az sem biztatott túlságosan, amikor Zeteváralja fele autózva egyre csak sötétebb és sötétebb lett az ég fölöttem. Na de ha valaki november közepén akar szerelmes sorozatot magának, ha lehavazik is elkészítem én neki – gondoltam. És Zolika meg Tenzi november közepén akart sorozatot magának. Az első néhány finom városi cipővel sárban bokáig süllyedős lépés után éreztük, hogy ez jó buli lesz. Mi tagadás. Jó buli volt 🙂 A sáron átgyalogoltunk, és Zolika meg Tenzi olyan hangulatot varázsolt a sáros, hideg, elkopott őszi tópartra, ami még ezt is képes volt megtölteni élettel. Az első fél óra után egyedül már csak a fejmosás miatt kellett aggódnom, amit kilátásba helyezett a sáros városi cipőm és Szende találkozása odahaza.

(tovább…)

Zsófi és Balázs

(tovább…)

Márta és András jegyesfotózása

Egyetemista koromban nagyon sokat stoppoltam. Szerettem is. A mai napig mosolyt csal az arcomra az a sok történet – legyen akár kedves, vagy épp kellemetlen, de mégis izgalmas és emlékezetes – amelyeket jól esik felidézni egy-egy baráti sztorizgatás alkalmával. Mártával és Andrással való közös történetünk is valamikor ezekre az időkre nyúlik vissza, úgy, ahogy talán nem is gondoltuk volna.. : )

(tovább…)

Júlia és Zsombi: a pöttyös ruha

Júlia azt mondta, hogy jaj mennyire várja, és milyen jó lesz, és hogy fölveszi a pöttyös ruháját, és akkor nekik fog ragyogni az egész nap. És Júlia nem vette fel a pöttyös ruháját. Látszólag a nap ezzel a ténnyel végül nem nagyon foglalkozott, hiszen – pöttyös ruhával vagy annélkül, de – valóban Júliának és Zsombinak ragyogott ezen a péntek délutánon. Legalábbis azon a domboldalon, amelyiket éppen megrohamoztuk. És néhány tehénnek. És egy szamárnak. És ők sem igazán foglalkoztak azzal, hogy teleugráltuk, meg telenevettük azt a domboldalt.
(tovább…)

A csillagos ég alatt…

(tovább…)