About Gábor Lajos

This author has not yet filled in any details.
So far Gábor Lajos has created 207 blog entries.

pov35

pov34

pov33

pov32

pov31

 

Tenzi és Zolika

 

Mosolyognom kell.. Tény, hogy a mai napig úgy megyek el majdnem minden fotózásra, hogy fogalmam nincs mit fogok kezdeni majd ott, hogyan fog elindulni, mi fog megszületni. Igen, egészen kétségbeejtően hangozhat (nekem itt bent annak hangzik), de valahogy mindig alakul. Vasárnap délután nem segített ezen az érzésen az sem, hogy egy esküvőből hazatérve hajnalban feküdtem le, és három órás alvásom során háromszor hívtak telefonon, és az sem biztatott túlságosan, amikor Zeteváralja fele autózva egyre csak sötétebb és sötétebb lett az ég fölöttem. Na de ha valaki november közepén akar szerelmes sorozatot magának, ha lehavazik is elkészítem én neki – gondoltam. És Zolika meg Tenzi november közepén akart sorozatot magának. Az első néhány finom városi cipővel sárban bokáig süllyedős lépés után éreztük, hogy ez jó buli lesz. Mi tagadás. Jó buli volt 🙂 A sáron átgyalogoltunk, és Zolika meg Tenzi olyan hangulatot varázsolt a sáros, hideg, elkopott őszi tópartra, ami még ezt is képes volt megtölteni élettel. Az első fél óra után egyedül már csak a fejmosás miatt kellett aggódnom, amit kilátásba helyezett a sáros városi cipőm és Szende találkozása odahaza.

(tovább…)

Anna és Csina – Santorini

Az idén nyáron azt hiszem sikerült föllépnem arra a lépcsőfokra, amire már régóta várok. Tudom, nem “professzionális” viselkedés megosztani ilyen titkokat, de amikor Csina és Anna felkért erre a fotózásra, emlékszem alig bírtam higgadtnak és kimértnek maradni. Mert mégis úgy illik, ugyebár.. Ennek már lassan egy éve, ami annyira hirtelen el is röpült, hogy most augusztusban már ott találtam magam Santorini gyönyörű városkájának, Oia-nak a kék tetős vakítóan fehér utcácskáin, a felkelő napra várakozva. Hihetetlen élmény volt. Most megengedem magamnak ezt a közhelyet, és végtelen megelégedéssel írom ki: #szeretemamunkám

(tovább…)

Tündi és Anti

Tündivel és Antival való találkozásom alkalmával fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy érdemes lenne rögzítenem ezeket a beszélgetéseket. Éppen azért, mert nagyon szétszórt ember lévén ezeknek az ismerkedéseknek a tartalmáról hajlamos vagyok megfeledkezni, a mondatok elszállnak, és csupán az ismeretség, és az akkor tapasztalt érzés marad meg. Tündivel és Antival való találkozásom alkalmával éreztem, hogy kár elvesznie ezeknek a szavaknak, ennek a történetnek (számomra, hiszen számukra kétlem, hogy bármikor is elveszne 🙂 ), amit olyan lelkesen szőttek egymás mondataiba. A tény nem változott: Lajos vagyok, és még mindig szétszórt. De az érzésre emlékszem, amit  társaságukban tapasztaltam. Emlékszem arra, ahogyan összebújtak a kocsmaasztal túlsó felén, ahogyan mesélték megismerkedésük történetét, a csillogásra a szemekben.. Úgy hirtelen – már akkor – nagyon elkezdtem várni az esküvőjüket.

(tovább…)