Voltatok már olyan esküvőn, ahol az összes vendég ráfért volna egy csoportképre? (A felcsíki esküvőkön még a keresztszülők sem szoktak ráférni.) Olyanon, ami kedd délután volt, és valahogy mégsem szakadt le az ég? Amelyiken egy kedves kis étterem teraszán mondták ki a fogadalmat az egybekelők a Balaton égszínkék tükre fölött? Hát olyanon, ahol a menyasszony a könnyeivel pecsételte meg ezt a fogadalmat, és ezeket a könnyeket egy szűk csoportképnyi őszinte, együtt érző mosoly és kedves kézszorítás követte?
Betti és Isti egészen rendbontóan képzelték el az esküvőjüket. Bevallom, amikor megkerestek az elképzelésükkel, én is meglepődtem. A legnagyobb gondom az volt, hogy vajon mit fogok én fotózni egy 20 fős esküvőn. Végül kellemesen csalódva könyvelhettem el, hogy ha a különleges helyszín nem is lett volna elég, 20 közeli barát tud adni bőven fotótémát 🙂
Szerintetek melyik kiáltás visszhangzik a legjobban a Tihanyi echo szobortól? Mi már ezt is tudjuk 🙂
