Abigél

(tovább…)

Emőke és István – egy stoppolás története

Bár az esküvő-szezonnak már régen vége, és azóta a rizs meg rózsaszirmok helyett hó hull az égből, meg mindenki pogácsasütéssel meg szaloncukor-kötözéssel van elfoglalva, én a karácsonyi nagytakarítás közepette Emőke és István albumát is leporoltam, felidézve azt a sok kedélyes pillanatot, amivel jópár (nevető)ráncot okoztak nekem a szemem sarkára. Emőke és István esküvője nagyon megerősít abban a hitemben, hogy egy menyegző legszebb “dekorációi” a valódi, önfeledten átélt pillanatok, az arcokra szabadon kiült érzelmek. Nem lehetne annál szebben földíszíteni egy templomot, mint amennyire egy ifjú szerelmes pár meghitt egymásra pillantásától ragyoghat, és nincs az a hely, amit ne tudna betölteni egy szép menyasszony őszinte kedves mosolya. Emőke és István az egész napot földíszítették, büszkén “viselve” egymást, egymás oldalán 🙂

(tovább…)

Krisztina és Huni

Mitől lesz a legfinomabb az esküvői menü? A legszebb a dekoráció? A legnagyobb buli? Mitől lesz a nagy nap annyira kedves, meghitt, mint amelyet egy pár megálmodhat magának..? Ők már tudják erre a választ 🙂

(tovább…)

Zsófi és Balázs

(tovább…)

Gyöngyi és Boti

Amikor elkészülök egy történettel, többször végiggörgetem a fotókat. Szeretem hosszan nézni ilyenkor, újra meg újra, és leragadni egy-egy fotó előtt. Bár én készítettem, mégis még mindig van, hogy észreveszek ilyenkor új részleteket, vagy csak hosszasan elnézem a kart, amely finoman átfonódik Gyöngyi derekán, az ódon ablakokon beáramló fényt, egy csók sziluettjét, elmélázok a nevetésen, a fény és árnyék játékán az arcokon, falakon, a barokk kastély elegáns vonalain, amit mintha épp miattunk hordtak volna össze díszletnek ezelőtt sok évtizeddel. Elmélázok azon, hogy mennyire szépen tud két ember létezni egymás mellett, együtt. Mindig is vallottam, az érdem kevésbé illeti a fotóst. Az érdem inkább azoké, akik az egymás iránti vonzalmukkal megtöltik élettel ezt a “díszletet”.

(tovább…)

Magdus és Dávid

“Mióta vagytok barátok Dávidékkal?” – Hangzott el több alkalommal is a felém intézett kérdés Magdus és Dávid esküvőjén. Ez a kérdés sok mindent elárul, hiszen csupán azóta ismerem én őket, amióta felkértek, hogy legyek fotós az ők napjukon.

(tovább…)