Júlia azt mondta, hogy jaj mennyire várja, és milyen jó lesz, és hogy fölveszi a pöttyös ruháját, és akkor nekik fog ragyogni az egész nap. És Júlia nem vette fel a pöttyös ruháját. Látszólag a nap ezzel a ténnyel végül nem nagyon foglalkozott, hiszen – pöttyös ruhával vagy annélkül, de – valóban Júliának és Zsombinak ragyogott ezen a péntek délutánon. Legalábbis azon a domboldalon, amelyiket éppen megrohamoztuk. És néhány tehénnek. És egy szamárnak. És ők sem igazán foglalkoztak azzal, hogy teleugráltuk, meg telenevettük azt a domboldalt.
Zsombi is fotózik, Júlia is fotózik. Az ember azt hinné, hogy egy fotós nem teszi fel az örökzöld “s akkor most mit csináljunk?” kérdést. De, felteszi. Szerencsére inkább csak “formaiságnak” bizonyult a dolog, hiszen pont olyan látványosan, amilyen vidáman és egyszerűen tudják egymást szeretni. A többit meg csak rábíztuk a szép péntek délutánra.. : )
