Mitől lesz a legfinomabb az esküvői menü? A legszebb a dekoráció? A legnagyobb buli? Mitől lesz a nagy nap annyira kedves, meghitt, mint amelyet egy pár megálmodhat magának..? Ők már tudják erre a választ 🙂
Ahogyan megérkeztem a Gerendás kikövezett udvarára, lelkesen sietett Krisztina elém és vezetett körbe, mesélve a teraszt borító virágözönről, a rusztikus gerendákról, édesanyja gondoskodásának nyomait mindenhol magán viselő hely részleteiről, olyan lelkesedéssel, amilyennel az ember az otthonról mesélni szokott. És kísértek a konyhába, mert látnom kellett, hogyan, hol készülnek az étkek, és persze azt is szeretnék, ha megörökíteném, mert az is, ők is részesei a nagy napnak. És kísértek a rendezvényterembe, ahol minden Krisztina dekorációt készítő húga, Bori katonás figyelme és irányítása alá vonva zajlott: testvérek, szülők, barátnők szorgos kezei munkálkodtak a dekoráción, hordták a fehér székeket az esketés helyszínéül szolgáló erdő szélére, kötözték a fehér szalagokat. Bármerre léptem, nyüzsgés, szorgoskodás, de leginkább egy nyugalmat árasztó családias hangulat kísért.
Mindeközben néhány üveghegyen (bár inkább csak dombon) túl Huni gyermekkori ábrándokat váltva valóra pattant – ha nem is fehér hintóba, de – fehér kamionba, hogy egy konvoj élén vágtasson el kedveséért. Bár egy utolsó lehetőséget még kapott az oltár előtt a menekülésre, szerencsére nem élt vele, így történetük boldog véget érhet (vagy inkább boldogan kezdődhet 🙂 ).
Krisztina és Huni esküvőjét az otthon ölelése, a család támogatása, a szeretteik gondoskodása lengte körbe. Amilyet megálmodhattak..
