Azzal poénkodtunk nemrég, hogy az idei esküvőszezon egy gyönyörű napsütéses péntek délutánra esett; bár kis túlzással, keserédes mosollyal, de igencsak sok valósággal mögötte. Viszont ugyanehhez a valósághoz az is hozzátartozik, hogy ez a helyzet szülte a Rebeka és Danika esküvőjéhez is hasonló, a hátsókerti gyümölcsfák árnyékában megköttetett, igencsak családias, könnyed esküvőket. Mert mi van akkor, ha a magassarkú itt-ott elsüllyed a fűben? Ha nem kényelmes, kipárnázott és fölcicomázott székekre ülsz le, hanem szalmabálákra? Ha az eskütételbe néha begágog egy-egy liba a kerítésen túlról? És ha mindezek mellett – ha kevesen is, de – tényleg csak azok vesznek körbe, akik fontosak, akiknek jól esik ott lenni, és akikkel érdemes megosztani ezt az élményt?
