Úgy tartják, hogy aki sok mindent csinál, az semmiben nem lehet igazán jó. Én is vallom ezt az elméletet. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy milyen fotósnak nevezzem magam, hiszen szinte mindenik műfajt szívesen űzöm, de valahogy mégis részemről a tájképfotózásnál kezdődik az igazi hobbi. Szeretek kimenni a természetbe, órákat eltölteni éjszakánként a csillagos ég alatt, lesni a felkelő nap elől menekülő fölszálló párát, falvak, városok rejtett zugaiban kóborolni, és látni meg úgy dolgokat, ahogyan azt talán más még nem is figyelte előtte. Még mindig elkap a láz, amikor úgy sikerül megörökíteni valami hétköznapit, hogy sikerül túllépnie a hétköznapiasságon. Talán ezért is húz a szívem annyira az éjszakai fotók fele: mert lehozzák a csillagokat : )
